Versmondásra fel!

Kedves Vécseys Diákjaink, Versbarátaink!

A magyar költészet napjáról a TI közreműködésetekkel szeretnénk megemlékezni az idén is.

A kertinora80@gmail.com címre várunk – már az esemény megjelentetésének napjától (2021. április 6.) olyan 2-3 perces videófelvételeket, amelyeken Ti adjátok elő kedvenc magyar költeményeteket. Kérjük, ne feledkezz meg a szerző és cím megjelöléséről, valamint a neved és az osztályod elmondásáról sem!

(A verset szépen, kifejezően, érthetően olvasd fel, de természetesen meg is tanulhatod! Ha a felkészüléskor elakadtál, kérj segítséget magyartanárodtól!)

 2021. április 12. után összeállítunk egy virtuális verscsokrot, ahol a link birtokában a szép versmondásokat mindenki meg tudja tekinteni. A versmondókat meglepetésajándékkal jutalmazzuk majd!

Elküldési határidő: 2021. április 12. éjfél

Lássuk, halljuk a tehát a verseket! Mert, ahogyan Kosztolányi Dezső mondja:

„A vers néma. Adj neki hangot! A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából. Ez a kor néma. Hangtalanul olvas, hangtalanul ír. Az ősi közlőforma azonban a szó volt. Ezt ösztönösen érezzük, valahányszor verset szavalnak. Ünnepi borzongás fut át rajtunk, hogy a szóval, mely a könyvben térbeli életet élt, az időben találkozunk. Ezáltal válik a költészet igazán időbeli művészetté. Halljuk, amint a hangok elmúlnak egymás után, mint az élet. Másrészt tudjuk, hogy a vers nem múlik el. E kudarc és diadal együtt jelképezi a költőnek a végtelennel való küzdelmét, ki emberi nyelven nyújtja az istenit: a mulandóság formájában az örökkévalóságot.” (1928.)

Jó versmondást, készülést kívánunk: Szervezők